Történet a képek mögött
1984-ben születtem Budapesten. Az első tükörreflexes fényképezőgépem egy Praktica PLC3-as volt. Revue, Minolta, Braun, Canon, Hasselblad, majd a digitális fényképezőgépek fejlődésével Canon 1Ds Mk. III, Nikon D300, D3, D3X, Phase One az IQ sorozattal, D800, Canon 5Ds követték a sorban, de ez a fényképezőgép volt az, amelyet a legtovább használtam, és amihez a legkedvesebb emlékeim fűződnek. Elég későn álltam át a digitális fényképezésre, mert 2006-ig úgy éreztem, hogy a filmes technológia kiforrottabb.
Amikor az új generációs digitális fényképezőgépek elkezdték megközelíteni az analóg technológia minőségét, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutatóintézet Távérzékelési Osztályán K + F résztéma vezetőként vettem részt az egyébként légi fotogrammetriával foglalkozó osztály analóg-digitális típusváltásának lebonyolításában.
Érdeklődésem elsősorban a természetfotó, a légifényképezés, és hétköznapi témák megörökítése felé irányul.
A fényképezés iránt édesapám, a természetvédelem iránt David Attenborough Élő Bolygó című filmsorozata keltette fel az érdeklődésem. Az izgalmas, a végtelenül összetett iránti vágy néhol nosztalgiával párosulva jellemezte a munkámat a korábbi időszakban. Ezért nem ritka, hogy réges-régi autók, repülőgép roncsok, kusza szerkezetek, természetes tájak és bonyolult folyamatok, kommunikatív jelenetek pillanataival találkozunk egy-egy képen. Később a kísérletezés, felfedező, kutató hozzáállás vált jellemzővé. (Az internetes galériában 1993-tól készített felvételek láthatóak.)
Elsősorban mindig a szép érdekelt, a negatívumoknál inkább a megoldásuk, elhárításuk eszköze ragadott meg. Ezért szánalomkeltő, gyűlöletes vagy megbotránkoztató dolgok lefestésére nem érdemes számítani. A természet, a bonyolult műszaki dolgok és az élőlények lelki valósága folyamatosan foglalkoztat. Elsősorban környezetükkel, az őket körülvevő tájjal és vonzáskörrel együtt, természetes állapotukban szeretem megfigyelni mindezeket.
A legfontosabb eszközöm a láthatatlanság. Az a képesség, hogy a srác a fényképezőgéppel ne keltsen feltűnést, benne éljen a szemlélt közegben. Ennek sikere természetesen hangulattól és közegtől függően változik, de kétségtelenül mindenkinek el kell sajátítani ezt a képességet, aki értékes pillanatok megállítását tűzi ki céljául.
A családom és hazám meghatározó a számomra, de legnagyobb hatással azok a barátaim voltak rám, akikkel együtt csszoltuk technikai ismereteinket. A képsorok tulajdonképpen egy csapatból kitekintő egyén látásmódját tükrözik. A legfontosabb a Világ szeretete - amire ők tanítottak meg - amelyben minden és mindenki egyenlő alapokról indul, minden végtelenül bonyolult, minden és mindenki érdekes, mégis eldönthetjük, adott pillanatban mire irányítjuk figyelmünket. Ez a fajta szabadság megvéd bennünket bármiféle negatív hatástól, és erőt ad egyéni és közös céljaink eléréséhez. Nézetem szerint az emberiség nem értékesebb bármely más létezőnél, az ökológiai rendszerben csupán az egyik fogaskerék kellene, hogy legyen.
2007. december